ÖNKÉP Molnár Marinettával

Született feleség mindenáron (?)

Klári egy csinos, helyes, kimondottan értelmes egyedülálló harmincas nő. Az egyik göndör fürtje megzabolázhatatlan, mindig a szemébe lóg. Járása magabiztosságot sugall – nem véletlen, csoportvezető egy nagyvállalatnál, amire kimondottan büszke. Sok barátja van, a kollégái is kedvelik. Hozzám azért jött, mert szeretett volna szintet lépni és osztályvezetői babérokra törni. Minden adottsága meg is volt hozzá. A coaching alkalmak során megtervezte az odavezető utat, és öröm volt nézni, ahogy lépésről-lépésre haladt előre. Noha nem volt meghirdetve a pozíció, mégis az igazgató - aki az évek alatt csupán néhány felületes mondatot váltott vele - behívta a következő hétre, hogy beszélgessenek a jövőről. 

De akkor jött a törés. Erre a beszélgetésre már nem került sor. Klári említette korábban, hogy otthon folyamatosan noszogatják a szülők, nagyszülők, hogy mikor lesz már unoka, és nehogy „vénlány” legyen. Ez a dolog nyomasztotta is a lelkét, jósnőtől kezdve mindenféle látóhoz elment már segítséget kérni, a létező összes fórumon próbált társat találni, egyszerre több férfival is randizott. Beszéltük, hogy hamarosan áttérünk a magánéleti tervek megvalósítására is, és nem pánikszerűen üldözzük a „vágyott” boldogságot. De idáig már nem jutottunk el: a sok Tinderes randiból megmaradt egy férfi. 

A következő ülés alkalmával – amit nem véletlenül négyszer tolt át más időpontra, így hónapokkal később találkoztunk – egy összezavarodott, riadt tekintetű nő ült velem szemben, aki elmondása szerint nagyon boldog. Lesz. Igaz, hogy a férfi iránt, akivel összejött, igazából nem érez nagy vonzalmat, de végre van valaki, aki szereti. Igaz az is, hogy a férfinek annyira nem volt szimpatikus Klári személyisége, de azon meg lehet majd változtatni. Ugye. Klárit sok minden zavarja a másik félben, de hát „senki sem tökéletes”. Abban azért mindketten egyetértettek, hogy minél hamarabb jöjjön a házasság és a gyerek. A régi barátok megemlítették neki, hogy nem érzik köztük az összhangot, és furcsa, hogy a férfi már a második randitól drágámnak, szerelmemnek hívja, folyamatosan fogja a kezét - mondjuk ezt Klári sem értette - és már egy hét után a közös családot tervezi - ő visszatámadt, hogy irigyek és jobban szeretik őt a „szinglik nyomorában” látni. Többségükkel meg is szakította a kapcsolatot. A szülők persze örvendeztek, hogy végre lesz unoka, és bár még nem ismerik az urat, de azt tudják, hogy jól áll anyagilag és vezető. Klári mindezt úgy mondta, mintha arról beszélnénk, hogy súlyos betegként milyen kezeléseken kell átesnie ahhoz, hogy újra egészséges legyen. Hogy a társadalomnak, családnak megfeleljen. 

Nem mert rám nézni. Mondta, hogy tudja, tudja, ne is reagáljak, mert nem akarja meggondolni magát. Bólogatva bámult maga elé. Hallgattunk. 
Végül bejelentette, hogy ott fogja hagyni a munkahelyét, hogy a kapcsolatra koncentrálhasson és a majdan születendő gyermekre. Döntött. Végérvényesen.

Bő fél évvel később egy kávézóban ültem, és valaki megérintette a vállam. Felnézek, erre a Született feleségekből ismert Bree kiköpött mása állt előttem, először nem is ismertem fel. Klári volt az. Szoborszerű arcán egy állandó félmosoly ült, beszéde kissé robotszerűvé vált. A rakoncátlan tincset hiába kerestem – kiegyenesíttette a haját. Megdöbbentő volt számomra a változás. Otthagyta a munkáját, férjhez ment és már várandós is. Igaz a barátok elkoptak és sokat van egyedül, de hát „ott az a nagy ház, rendben kell tartani”. Arra a kérdésre, hogy hogy van ez a válasz érkezett: Ádám szeret engem és én szeretem Ádámot. Kellemesen beszélgettünk, bár ez a hölgy ismeretlen volt számomra.

Egy éve keresett fel újra. Elment a baba. Válnak. Kérdezte, hogy emlékszem-e a Dallasból arra a jelenetre, amikor Pamela zuhanyzik, és megjelenik mellette Bobby, aki az elmúlt néhány évben halott volt a történet szerint. De Pamela ezt az elmúlt néhány évet csak álmodta. És Klári most arra vágyott, hogy bárcsak ez vele is megtörténne, és kiderül, mindez csak álom volt, és megint ott tartanánk a beszélgetésben, hogy miután előléptetik, áttérünk a magánéletre és nem pánikszerűen hajkurássza a párkapcsolatot

Klári most egy nemzetközi csapatot vezet. Néhány barátjával sikerült újraépíteni a kapcsolatát. Összejött egy férfivel a cégcsoportból, aki mellett önmaga lehet. Azt mondja, lehet, hogy ő az igazi, de ha nem, az sem baj, nem rugózik ezen, csak a jelenre koncentrál. Amikor legutóbb találkoztunk, nem volt se tökéletes frizura se szoborszerű arc, csak őszinte nevetés. És a kis göndör tincs újra a szemébe lóg.