A világ nem fekete és fehér. Személyiségünk, élethelyzeteink, problémáink sem azok. Ezért lehet az, hogy kilépvén egy-egy szakember ajtaján hiányérzetünk támad: valami még nem tiszta, nem teljes. Pláne, ha az a segítő elzárkózik más lehetséges megoldásoktól, technikáktól, mondván: az túl földhözragadt vagy éppen túl spirituális. Én számtalanszor jártam így, és állítom, nem jó érzés. Mert számomra éppúgy félmegoldás - és gyakran felelőtlen hozzáállás - az, ha valaki csak a bevonzásra és a meditációra épít mint az, aki kizárólag a poros könyvekben leírtakra hivatkozik.
Hiszem, hogy az igazság valahol félúton van. Ahol megnyugszik a lelked, miközben a racionális éned is elégedett.
Számos irány létezik, hogy közelebb kerüljünk saját magunkhoz, ahhoz az állapothoz, amikor jó érzés önmagunk lenni, tudjuk kezelni a személyiségünket, a kihívásainkat és képesek vagyunk hálával tekinteni az életünkre – még olykor a nehézségekre is. A titok abban rejlik, hogy miként állunk ehhez az izgalmas önismereti úthoz, és mennyire vagyunk nyitottak és kitartóak. Amennyiben lehetőséget és időt adunk magunknak arra, hogy rátaláljunk a saját igazunkra, módszerünkre, és merünk megnyílni magunk és mások előtt, a siker nem marad el.
